VIDEÓ | Abaliget traumái – családi sorsok és a falu átalakulása
Mintegy harmincan gyűltünk össze október 3-án az Abaligeti Művelődési Házban, hogy Pintér Tamás levéltáros-történész előadásán megismerjük falunk második világháború alatti és utáni történetének nehéz fejezeteit. Az Abaligeti Német Nemzetiségi Önkormányzat és az Abaligetért Egyesület közös rendezvényén korabeli iratokon és egyéni sorsokon keresztül elevenedett meg a múlt.
Az eseményt Schulteisz Ákos, az Abaligeti Német Nemzetiségi Önkormányzat elnöke nyitotta meg. Köszöntőjében örömteli hírt osztott meg a jelenlévőkkel: október 3-tól Abaligetnek német nyelvű helységtáblája is van. A német nyelvű helységtábla láthatóvá teszi Abaliget német örökségét, jelezve, hogy az ma is hozzátartozik falunk közös identitásához. A helyi német közösség és az elszármazott családok számára az elismerés és az összetartozás jelképe lehet. Különösen szép jelentést kapott ez a hír azon a délutánon, amikor a kitelepítésről és az egykori közösség szétszakításáról emlékeztünk meg.
Ezután Komáromi Csaba, az Abaligetért Egyesület elnöke mutatta be Pintér Tamást, a Magyar Nemzeti Levéltár Baranya Vármegyei Levéltárának munkatársát, és vezette fel az előadást.
A bemutatott népességi adatok már önmagukban érzékeltették a változás mértékét: Abaligetnek 1941-ben 720, 1949-ben 616 lakosa volt. Nyolc év alatt tehát 104 fővel, mintegy 14,4 százalékkal csökkent a falu népessége. Ez a különbség a háború és az azt követő népmozgások együttes mérlege, miközben a számok mögött a közösség összetétele is átalakult.
Az előadás az 1944-es frontátvonulás eseményeitől indult, bemutatva a háborús veszteségeket, a hadifogságot és a kényszermunkára hurcolást. A plébániai feljegyzésekből az is kirajzolódott, hogy a falut már a háború előtt megosztotta a Volksbund és a magyar nemzeti szellemű katolikus ifjúsági szervezetek szembenállása.
A háború lezárása után a németség számára a vagyonelkobzás, az internálás és a kitelepítés fenyegetése következett. A bemutatott 1946-os rendelet szerint a kitelepítendők személyenként legfeljebb 100 kilogramm poggyászt vihettek magukkal, amelybe 20 kilogramm élelmiszer is beleszámított. Bútort, mezőgazdasági felszerelést és élőállatot nem vihettek el. Egy otthon és az addigi élet munkájának eredménye maradhatott így hátra.
Abaligeten 1947. május 26-án kezdődött meg a vagyoni leltározás, de az érintett családok még hosszú ideig bizonytalanságban éltek. A bemutatott plébániai krónika (Historia Domus) így fogalmazott:
"Senki sem tud semmit."
A feljegyzés szerint a bizonytalanság még 1948. május 17-én is tartott. Az 1948. április 29-én lezárt abaligeti névjegyzék 127 áttelepülésre kötelezett lakost sorolt fel, a külön vezetett, kivételezettekről készült jegyzék pedig 113 tételt tartalmazott. Ezek a listák az eljárásban érintettekről tanúskodnak, a ténylegesen elszállítottak számát önmagukban nem adják meg.
A hivatalos iratok mögött az előadásban családi történetek is megjelentek. Egy idős házaspár kérvényében azt olvashattuk:
"internáltságunk alatt már házunkból bennünket kilakoltattak és ez idő szerint előrehaladott korunk dacára hajléktalanok vagyunk."
Az ilyen kérelmekből látszott igazán, mit jelentett a vagyon elvesztése, a családtagok távolléte és a hatósági döntéseknek való kiszolgáltatottság.
Ezzel párhuzamosan a csehszlovák–magyar lakosságcsere következtében felvidéki magyar családok érkeztek a térségbe. Az ő újrakezdésük nehézségeit segélykérések és elhelyezési panaszok őrizték meg. Egy 1947. júliusi irat az áttelepített református magyarok összeírását kérte a segélyezéshez, a 7–18 éves gyermekek és fiatalok esetében még a cipőméret feltüntetésével is. Egy másik dokumentum az áttelepült családok elhelyezési gondjai miatt meghirdetett panasznapról szólt.
A falu mindeközben a helyreállítással és a jövő tervezésével is küzdött. Az 1947-es iratok között a templom javításáról és Abaliget villamosításának előkészítéséről is szó esett. A villany bevezetésének költségét egy kétszobás lakóház esetében akkor hozzávetőleg 700–1000 forintra becsülték, és a lakosság terheinek enyhítésére egyéves hitelt kezdeményeztek.
Ezek a dokumentumok együtt mutatták meg, milyen összetett időszakot élt át Abaliget: miközben családok veszítették el otthonukat, mások idegen környezetben próbáltak új otthont teremteni, és közben a falu mindennapi életét is újjá kellett szervezni. A levéltári források segítségével ezekhez a sorsokhoz kerülhettünk közelebb a délután során.
Az eseményről készült videó az alábbiakban tekinthető meg.
Komáromi Csaba
A számok és idézetek forrása a prezentáció 3., 18., 20–22., 26–27. és 30. diája. Forrás: MNL Baranya Vármegyei Levéltára