Amikor épül a talaj

Új korszak az abaligeti dombokon – interjú Bakocs Marcellel a szántásmentes gazdálkodásról

Aki az elmúlt években az abaligeti Korzák-dűlő környékén járt, feltűnő változást tapasztalhatott: eltűntek a porfelhők, nem zúdulnak le sárfolyamok a domboldalakról, és ritkábban dübörögnek a szántóvasat húzó traktorok. A Sásdi Agro Zrt. 2023-ban ezen a területen úgy döntött, szakít a hagyományos talajműveléssel, és esélyt ad a talajnak a megújulásra. A regeneratív gazdálkodás lényege, hogy minél kevésbé bolygatjuk a talajt, folyamatos takarást biztosítunk neki, és a biológiai sokféleségre bízzuk azt a munkát, amit korábban a vas végzett: a szerkezetépítést, a víz megtartását, a tápanyagok körforgását. De mi történik ilyenkor a felszín alatt, hogyan válthatja fel a vas erejét a biológia, és miért fontos ez egy 600 fős falunak is? Erről beszélgettünk Bakocs Marcellel, a gazdaság ágazatvezetőjével, aki a regeneratív gazdálkodás rögös, de egyre kifizetődőbb útját járja.

A talajeróziótól a talajéletig: hogyan gyógyítja meg a szántásmentes technológia az abaligeti tájat?

A felismerés pillanata (Múlt és motiváció)
A konkrét kiindulópont

– Marcell, korábban az abaligeti szántók komoly eróziós problémákkal küzdöttek. Fel tudsz idézni egy olyan pillanatot vagy évet, amikor azt mondtátok: "Ez így nem mehet tovább, elfolyik a termőföldünk"?

A 2022-es év májusában jött el nekem ez a pillanat. A kovácsszénájai kacsatelep feletti szántón, az akkori mércénk szerint kitűnő magágyat készítettünk, nagyon örültünk, hogy jó minőségben sikerült elvégezni a vetést. Az örömünk csak néhány napig tartott, érkezett ugyanis egy heves zápor, ami 15 centiméter szélesen és mélyen kimosta a magárkot, és vitte magával a domb aljáig az összes vetőmagot, műtrágyát és vegyszert, amit kihelyeztünk a területre. Erről az esetről van is egy fotóm, látszik, hogy a vízmosta árkok akkorák, hogy belefér a lábfejem. Ez egy nagyon erős élmény volt, ekkor gondolkoztam el azon, hogy mennyire furcsa az, hogy mindig várjuk az esőt és elvileg örülnünk kéne neki, ha esik. Mégis komoly elvárásaink vannak vele szemben, mert kizárólag a lassú, áztató esőt szeretjük, megfelelő mennyiségben és időközönként. Csak az időjárás nem így működik, és ez egyre inkább így van. A víz hasznosításának és megtartásának kérdését, valamint az eróziót egyformán súlyos problémaként azonosítottam.

A mentális váltás

– A Talajmegújító Gazdák Egyesületénél gyakran mondják, hogy a váltás nem a gépudvarban, hanem a fejben dől el. Neked mi volt a legnehezebb dogma, amit el kellett engedned a hagyományos, "fekete földre" alapozott gazdálkodás kapcsán – vagyis hogy akkor jó a föld, ha csupasz és frissen szántott?

Mindig félelmetes volt, ha valamit először próbáltunk ki, főleg ha nagy területen tettük. Gyakorlatilag az összes növény első direktvetése ilyen volt. Nehéz elhinni, hogy talajművelés nélkül is megnő a növény, pedig én csak hat évig gazdálkodtam előtte hagyományos módszerekkel.

A technológia: Mi történik a Korzákon?

A "No-Till" lényege

– 2015 előtt volt az utolsó szántás, az utolsó mélyebb talajmunka pedig 2022-ben. Azóta mi történik a talajjal? Hogyan kell elképzelni egy vetést úgy, hogy nem előzi meg a föld megforgatása?

A fizikai művelés olyan a talaj életközössége számára, mint egy városnak egy szőnyegbombázás. A kialakult fizikai szemcsék szétesnek, por keletkezik, a mélyben taposási károk, tömörödés vagy elkent felszínek jöhetnek létre. És ez még semmi a mikroorganizmusokat és rovarokat ért károkhoz képest. Bizonyos élőlények a levegős, aerob, míg mások az oxigén nélküli környezetet kedvelik. Mikor ezek össze-vissza keverednek, és a nekik nem megfelelő helyre kerülnek, akkor elpusztulnak.

Ha a talajt nem bántjuk tovább, hanem takarást biztosítunk neki és minél kevesebbet bolygatjuk, akkor elkezd kialakulni egy olyan rendszer, ami sokkal jobban fog hasonlítani egy természetes élőhelyhez. A talajban a giliszták, más állatok és a növények gyökerei hatására járatrendszerek alakulnak ki. A mikorrhiza gombák glomalint termelnek. Ez egy olyan fehérje, ami összeragasztja a talajszemcséket, szerkezetet épít, és szerepet játszik a szén megkötésében és a vízmegtartó képesség javulásában is. A bolygatatlan talajban a biológia fontos szerepet kap, a fajgazdagság és a mennyiség is nő.

– Mit jelent ez a gyakorlatban a gépeknél?

A no-tillben olyan vetőgépeket használunk, amelyek alkalmasak arra, hogy szármaradványokkal borított, kicsit keményebb felszínű talajokban is megfelelő minőségben tudjanak vetni. Ezek egyébként sok esetben csak minimálisan vagy egyáltalán nem térnek el a hagyományos szemenkénti vetőgépektől, csak nem úgy használják őket, ahogy lehetne. Kiegészítő művelet lehet még ebben a rendszerben a szártörő hengerezés, a rövidtárcsa használata 5–8 centiméter mélyen vagy olyan típusú lazító használata, amelynek nincs keverő hatása.

A növényi takaró szerepe

– Gribek Dániel podcastjaiban sokat hallani a takarónövényekről. Te mit vetsz a főnövény kultúrák közé, és hogyan helyettesítik ezek a növények az ekét?

Ha minden növényt összeszámolnék az elmúlt évekből, amit vetettem, akkor már legalább 15 fajnál tartanánk. Sajnos sok múlik azon, hogy éppen milyen növények hozzáférhetőek és milyen áron. Az utóbbi egy évben elindultam abba az irányba, hogy minél több összetevőt állítsak elő én, vagy ismerős gazdálkodó. Az idei szezonban így vetésre kerül majd többek között rozs, bíborhere, cirok, pannon bükköny, len és borsó is. Minden évben szokott lenni még facélia és talajművelő retek is, újabban a négermag is bevált.

A talajművelés célja tankönyv szerint az, hogy kedvező arányban és méretben legyenek jelen a talajban a szilárd részecskék, a levegő és a víz. Emellett vannak másodlagos célok is, mint a talajfelszín egyengetése vagy a szármaradványok eltüntetése. A takarónövények a gyökereikkel sokat tesznek azért, hogy kialakuljon a megfelelő talajszerkezet és morzsalékosság, feltárják a talajban lévő tápanyagokat a következő növény számára, és javítják a víz- és levegőháztartást. A szármaradványokat ebben a rendszerben nem eltüntetni, hanem gyarapítani szeretnénk. Az egyetlen olyan funkciója a talajművelésnek, amit a növényekkel nem tudunk megoldani, az a felszín elsimítása, a gödrök kitöltése. Erről szegény gépkezelők tudnának mesélni.

Élet a korábban kopár szántókon

– A talajművelő retek például táplálékforrás az állatvilágnak a téli időszakban, ahogy azt a fénykép is mutatja. A mikrobiológia mellett sok állatfaj talál táplálékot a korábban kopár szántókon a téli, ínséges időszakban. Abaligetiek fotóztak már táplálkozó darvakat, gémeket is a földeken. Ti is így látjátok ezt?

Ezek a táblák tényleg zöldek olyankor is, amikor a természetes vegetációs időszak már véget ért. Ennek egyszerűen az az oka, hogy júliusban vetjük el a növényeket, sokkal később, mint ahogy természetes körülmények között kelnének ezek a fajok. Én is nagy örömmel figyelem a különböző táplálkozó állatokat. Azt azért hozzá kell tennem, hogy a vaddisznótúrások és a szarvasok taposása sok kellemetlenséget tud okozni.

Számok és eredmények (A konkrétumok)

Vízgazdálkodás és erózió

– Az elmúlt két évben voltak extrém esőzések és aszályok is. Mit mutattak a mérések, vagy akár a szemrevételezés: mennyi vizet tud megtartani a talaj most a korábbi állapothoz képest? Megszűnt-e teljesen a talajlehordás a lejtőkről?

Konkrétan a vízbefogadásra irányuló méréseket nem végeztem. Jellemzően inkább a hozamtérképekből próbálunk arra következtetni, hogy melyik technológiai elemnek milyen hatása van. Benne vagyunk egy szaktanácsadási programban, ahol biológiai elemzést is adnak a gyakorlatban megszokott fizikai-kémiai paraméterek mellé. 2022-ben, amikor elkezdtük a technológiát, készíttettünk precíziós eljárással térképeket a területeinkről, jövőre lesz a következő mintavétel, annak nagyon várjuk az eredményeit.

A talajlehordás egy szemmel látható jelenség. A táblák aljában is megjelenik a lejtőkről odahordott talaj, a lejtőkön pedig vízmosások keletkeznek. Ezt gyakorlatilag egyetlen év alatt meg lehet szüntetni egy kis gyakorlattal meg némi szerencsével.

Gépigény és üzemanyag

– A szántás elhagyása látványos üzemanyag-megtakarítással jár. Tudsz mondani egy hozzávetőleges százalékot vagy liter/hektár adatot, amivel kevesebb gázolajat kell elhasználni egy teljes év alatt?

Az egyik gazdasági egységünk 2021-ben, a hagyományos technológiával 118 ezer liter gázolajat használt fel, 2023-ban, a technológia adaptálását követően már csak 74 ezret. A megtakarítás mértéke számít a kiindulási alaptól, de a régebbi szántásos technológiánkat, ha összehasonlítom egy mostani teljes no-till műveletsorral, akkor 40–50 liter között lehet a megtakarítás hektáronként. Magyarországon durván 4,2 millió hektár szántó van. Ha egy szerényebb, 20–30 literes hektáronkénti megtakarítással számolunk, akkor is bődületes számról beszélünk országos szinten.

– Az anyagiaknál maradva: van más előnye is az új technológiának?

Magáncégek, mint a Bunge, a Mars vagy a Pepsi fizetnek a szénmegkötésért; ez durván 15–35 ezer forint/hektáros összeg. Létezik egy talajmegújító szántó jogcím az agrárkörnyezet-gazdálkodási támogatáson belül is, de nem mertem benevezni rá, mert nagyon szoros kereteket ír elő, súlyos szankció mellett. Országos szinten a területek 1 százaléka van benne, ez mutatja, hogy nem sikerült túl csábítóra a pályázati kiírás.

Az alapelőírásokban egyébként évek óta benne van, hogy 12 százalékos lejtőn kapásnövényt (kukorica, napraforgó) csak no-tillben szabadna vetni. Ezt egy laikus is megállapíthatja: ha nincsen szármaradvány a felszínen, az művelve van. Sajnos a hatóságok ezt eddig nem tartatták be a gazdálkodókkal, pedig most már lett volna idő alkalmazkodni az új irányokhoz. Nagyon remélem, hogy az új agrárvezetés beleáll majd ebbe a kérdésbe, a gazdálkodók nemtetszése ellenére is.

A költségek csökkennek az emberi munkaerő viszonylatában is. Öt alkalmazott helyett sokszor három is elég. Ez társadalmi szempontból elsőre talán negatívnak tűnik, de az az igazság, hogy az idősebb korosztály nyugdíjba vonulásával az egyik legkomolyabb kihívása az ágazatnak a megfelelő gépkezelők megtalálása. A traktorokba sokkal kevesebb üzemóra megy bele egy évben, márpedig ez az egyik legkomolyabb költség a növénytermesztésben. A műtrágya-felhasználásban is lehet észrevehető megtakarításokat elérni.

Hibák és tanulságok (Ami a tankönyvekből kimaradt)

A tanulópénz

– Mi volt az a technológiai lépés az elmúlt három évben, ami nem úgy sikerült, ahogy terveztétek – és aminek az árát szó szerint meg kellett fizetni?

Az egyik a szántóföldi meztelencsiga problémája. A saját kárunkon kellett megtanulnunk, hogy milyen vetésforgó esetén lép fel a probléma, és milyen növényvédőszer az, ami tényleg működik ellenük. Ez drága tanulási folyamat volt, legalább 10 milliós veszteséget okoztak az évek során.

A gyomosodásban vannak változások, bizonyos évelő növények, mint a szulák és a mezei acat, felszaporodtak, de erre is találtunk megoldást. Ez annyira számottevő gazdasági kárt még nem okozott, mint a csigák, csak észlelhetőek a folyamatok.

– A tavalyi évben milyen hibát vettél észre utólag a talajállapotnál?

A tavalyi évben nem vettem észre, hogy sok területen kialakult a talajban néhány centi mélyen egy kemény, tárcsatalpnak nevezett réteg. Ez nagy gátja volt a növények gyökerezésének, ezekbe a talajokba már tavaly bele kellett volna nyúlni a lazítóval.

Mit csinálnál másképp?

– Ha ma állnál neki a 2023-as átállásnak az akkori tudásoddal, mi lenne az az egy dolog, amin változtatnál?

Biztos, hogy a csigák ellen védekeznék úgy, már az első perctől fogva, mint most. Sok szomorú percet és önmarcangolást okoztak sajnos.

Közösség és jövőkép

Miért jó ez az abaligetieknek?

– Sokan csak a traktorokat látják a határban. Miért fontos a falu lakóinak, hogy a felettük lévő dombokat regeneratív módon művelik?

Ha az ember nem is foglalkozik kifejezetten a környezetvédelemmel, biodiverzitással, fenntarthatósággal, akkor is van előnye számára. A közvetlen lakókörnyezetben csökken a por- és zajszennyezés, és nincsenek problémák a szántóföldről lehömpölygő sár miatt sem.

A jövőben tervezünk minél többet legeltetni is ezeken a területeken, ez rekreációs célú beruházásnak is tekinthető, hiszen a békésen legelő állatok látványa megnyugtatja a szemlélőt. Talán ezzel kicsit a turizmushoz is hozzátudunk majd járulni.

Ha valaki érzékeny a társadalmi, környezetvédelmi problémák kapcsán, akkor neki jó hír, hogy a regeneratív technológiában kevesebb gázolajat használunk, és ritkábban vásárolunk traktort és munkagépet. A növények között, a tarlómaradványok alatt több rovar és mindenféle gerinctelen állat tud felszaporodni, táplálékot nyújtva ezáltal a madaraknak. A talajerózió ellen szántóföldi környezetben ez a leghatékonyabb megoldás. Azáltal, hogy a víz nem folyik el a területről, hanem nagyobb része szivárog be a talajba, javul a környék mikroklímája is.

Ha mindenki így gazdálkodna, mérhetően több eső hullana, és nem száradnának ki olyan gyorsan a patakok, vízfolyások sem – ezt már több nemzetközi vizsgálat is alátámasztja a kis vízkörök helyreállításán keresztül. A rendszer kritikájaként szokták felhozni a vegyszerhasználatot. Ez a hagyományos műveléshez képest nem több, a környezetet nem terheli jobban. A bio művelés oltárán sajnos a talajt és az összes korábbi előnyt kell feláldozni, ráadásul a társadalomtól is több támogatásra van szükség, hogy gazdaságilag fenntartható legyen.

A következő 5 év

– Mi a cél a Sásdi Agro Zrt.-nél? Szeretnétek-e eljutni a teljes ökológiai egyensúlyig, ahol már a műtrágya és a vegyszerhasználat is drasztikusan csökkenthető?

Gazdasági társaságként a célunk alapvetően az, hogy rövid- és hosszútávon egyaránt jövedelmezően tudjunk működni. Közel 100 alkalmazottunk van, ezeknek az embereknek a nagy része nem tudna máshol elhelyezkedni. A mi legnagyobb értékteremtő képességünk ennek a közösségnek a megtartása. A regeneratív technológia használata segít abban, hogy ezt megvalósítsuk. Járulékos haszon, hogy ezzel környezeti szempontból is sokkal fenntarthatóbban gazdálkodunk, mint mások. Ennek én személyesen nagyon örülök, ha a környezetet kellene feláldoznunk a gazdaság oltárán, valószínűleg már pályát módosítottam volna.

"Hazavihető" tanulság a kiskertbe

– Mit tanulhat egy abaligeti hobbikertész tőletek? Hogyan alkalmazhatja a "soha ne hagyd csupaszon a földet" elvét egy 100 négyzetméteres veteményesben?

A legfontosabb, hogy a talaj a lehető legrövidebb ideig legyen csupasz. Egy kiskertben ezt úgy lehet megoldani, hogy a betakarítás után nem hagyjuk "pucéron" az ágyást, hanem letakarjuk mulccsal: fűnyesedékkel, levelekkel, szalmával, aprítékkal. Ez védi a felszínt a kiszáradástól, a verő esőtől és a téli fagyoktól is.

Ahol lehet, ott érdemes az ásást fokozatosan elhagyni, és inkább csak a felső néhány centimétert lazítani, kapálni. Aki kísérletező kedvű, vethet egyszerű takarónövény-keveréket is – például rozst, herefélét, esetleg retket – a főnövények közé vagy után. Ezek a gyökereikkel "dolgoznak" a talajért, javítják a szerkezetet, és a következő kultúrának készítik elő az ágyást. A no-till szellemét így egy 100 négyzetméteres veteményesben is meg lehet jeleníteni: kevesebb forgatás, több élő gyökér és állandó takarás.

- Az olvasottak alapján ha a "takard a talajt" szabályt igyekszik betartani a kertész és mulccsal, komposzttal takarja a kerti talaját már rengeteget tett a talajélet "felvirágoztatására.

Horváth Péter Brúnó