Az első kapás

2019.04.25

Terhességem első trimeszterében jártam, de munkaköröm miatt már táppénzen voltam és kinézve az ablakon gyönyörű hétfőnek indult! Május elején jártunk és a tavasz kellemes bájjal fitogtatta magát. Hétágra sütött a nap, virágillat szállt a levegőben és minden harsány zöld színben tündökölt! Férjem egyszer csak elém állt, hogy mit szólnék, ha elmennénk horgászni!! Éppen két hányinger között voltam így tavaszias zöld színben forgattam szemeimet, aztán rábólintottam. Kitétel volt, hogy szalonna legyen nálunk, mert anélkül nem megyek sehova! 

Abaligeti pecások a Petőfi utcából (2018)
Abaligeti pecások a Petőfi utcából (2018)

Abaligetet választotta horgászhelyszínnek, mert ismerte az akkori tógazdát, Laci bácsit és mondta, ha van kedvem úgy hoz botot, hogy én is kipróbálhassam a pecát! Húúú egyből felvillanyozódtam és nekiálltunk összerakni a szükséges motyót - most nem részletezném egy terhes nő batyuját, de férjem kijelentette, hogy két táskába pakolunk!

Pécsen, Kertvárosban laktunk, az út nem olyan hosszú Abaligetig, ha babátlan nő indul útnak. De jelen esetben maximális sebességünk a hegyen 30 km/h volt, mert 35-nél már hánynom kellett és a dudálásokból, kecses egyujjas integetésekből azt szűrtem le, hogy a forgalomnak ez egyáltalán nem tetszik, de kérem, miért nem dolgoznak az emberek hétköznap?! Leküzdöttem felháborodásomat és nagyon megörültem az Abaliget táblát látva - hát még a férjem!!

Régen jártam ott. Előkotortam általános iskolás emlékeimet, eszembe jutott a gyönyörű cseppkőbarlang - annak apró bejárata és az a kedves hely, amely körülöleli a tavat.

Egy, a parkolóhoz közeli horgászhelyen álltunk meg és amíg férjem kifizette a napijegyet, a gyomrom megnyugtatása céljából leültem szalonnázni egyet.....

A délelőtt második fele eltelt azzal, hogy ültem a padon és néztem a férjem, hogy miket csinál. Etetőanyagot kever, horgot köt és valahogy olyan bonyolultnak tűnt minden. De figyeltem és nagyon tetszett mikor érdeklődése végre rám és növekvő babánkra terelődött, de ez nem tartott sokáig, mert kapás lett! Kapás lett! Ez az egyszerű mondat hogy átalakítja az embert! A férjem megszűnt férjemnek lenni! Elvetemült, kidülledő szemű, nem hall, nem lát emberré vált és ez az állapot eltartott addig, amíg megérezte a hal súlyát, amiből következtetni lehetett arra, hogy vajon mekkora a zsákmány. Miután ez megtörtént, tovább szelektálódott férjem miben léte: mert ha kárász volt, fél férjem lett, ha ponty, viruló drágaság!! Jelen esetben - "én vagyok a sztár" tekintet-, azaz ponty került a horgára. Csak néztem, néztem őt ....... és kislányért fohászkodtam.

Kíváncsi ember lévén elkezdtem tényleg odafigyelni és persze rövid idő elteltével ki is szerettem volna próbálni. Dobni nem mertem, de a kapásjelző stabil nézése nagyon ment! Aztán amikor táncolt a boton a kapásjelző, az én vérem is tombolt, nagyon jó érzés volt és teljes izgalom töltött el, hogy sikerült halat fognom! Diadalittasan rámosolyogtam férjemre és arcán megláttam magamat, ahogy én néztem őt! Bevégeztetett! A kapás adrenalin élménye örökre bevésődött.

Ennek már sok éve .... sose fogom Abaligetet elfelejteni, hiszen ott kezdtem. Többször visszatértünk oda, mert sok pontyot, amurt, koi kárászt fogtunk és Laci bácsi mindig kedvesen fogadott minket.

Azóta is horgászom, nekem a feeder technika lett a mindenem..... ahogy a kislányomnak is!! :-)

Szabó Magdolna 

Abaligeti tó (2019 áprilisa)
Abaligeti tó (2019 áprilisa)