Az ünnep szimbólumai 1. - Adventi koszorú

Talán a legfiatalabb adventi jelkép, mégis mély gyökerekkel bír. A görög és római korban elterjedt koszorúk (virág és babér) azt jelezték, hogy viselőjük az isteneknek van szentelve. A rómaiaknál katonai kitüntetés vagy vallási jelkép, a görögöknél a babérkoszorút a győztes hadvezérek hordják. Az ókor győzelmi koszorúja a kereszténységben az elnyert üdvösség jele lett. Krisztusban üdvösséget nyertünk. A zöld ág - és egyáltalán a faág - az élettel és az élet folytatásával vannak kapcsolatban. 

Az adventi koszorú emlékeztetni akar bennünket, hogy a körülöttünk és bennünk lévő sötétség és hideg ellenére is az életünk sikerülni fog, győz bennünk Isten kegyelme és az életünk teljes lesz. A bennünk lévő rendezetlenség elmúlik, Isten mindent a helyére tesz.

Az első adventi koszorún 24 gyertya volt, de az 1860-as évekre - és azóta is - a gyertyák száma 4 lett. Minden vasárnap meggyújtunk egyet. A négy jelképes szám. Jelképezi - többek között - a világegyetemet a maga teljességében. Olyan világot, ami stabil. Utal a négy égtájra, a négy évszakra... de utal Istenre is akinek héber nevét négy betű jelöli (JHWH). Szent Jeromos szerint a kinyilatkoztatást is jelképezi. Az adventi koszorú négy gyertyája négyzetet formál, így egyszerre van jelen benne a kör és a négyzet. Ezzel azt üzeni, hogy amikor Krisztus a szívünkbe lép az ellentétek megoldódnak, mert Istennél semmi sem lehetetlen (Lk 1,37) és Ő stabil alapot ad és örök életet.

Advent négy hete a változás előkészületének az ideje. Az izrealitáknak negyven évig kellett a pusztában vándorolniuk, hogy az ígéret földjére beléphessenek. Isten ismer bennünket, tudja, hogy a változáshoz időre van szükségünk. Mindig kész időt adni a változásra és mindig kész várni, míg megérkezünk.

A változás ideje számunkra MOST van!

Hóbár Csaba