Az ünnep szimbólumai 10. – Csillag

A karácsonyi díszítések fontos eleme a csillag. A Biblia elbeszélése szerint karácsony történetében a csillagnak a napkeleti bölcsek látogatásakor van különösen fontos szerepe (Mt 2-1-12). A bölcsek csillagot láttak, az vezette őket. A bölcsek pontos kiléte kérdéses, vannak akik perzsa papoknak, mások babiloni csillagászoknak tartották őket, némelyek mágusokként beszélnek róluk. Az szinte bizonyos, hogy a "betlehemi csillag" nem az ábrázolásokon látható, gyorsan lehulló üstökös volt, hanem a Szaturnusz és a Jupiter együttállása, amely a Kr.e. 6-7. évben valósult meg a Halak csillagjegyben. Az ókorban a Szaturnusz a szombat csillagaként Izrael csillagának számított, a Jupiter pedig a babiloni főisten, a király csillaga. A Halak csillagjegy az ókorban a születésre utalt. A csillagjóslással foglalkozó bölcsek ebben a jelben egy üdvhozó uralkodó zsidó földön való születését fedezhették fel.

A csillagok az emberélet égi tükrei. Nem okozzák, hanem jelzik a sorsfordulókat. Mivel hol feltűnnek, hol eltűnnek, és olyan tökéletesre lehet rajzolni őket,az abszolútumot, a reményt és a sikert is jelképezik. Az emberek vágyaikat sokszor csillagokba helyezik, mert a csillagoknak varázslatos hatása van. Ha valakit örökké szeretni akarunk közös csillagot választunk, a számunkra fontos kedvest vagy gyermeket pedig gyakran "csillagom"-nak szólítjuk. Ezzel is kifejezve, hogy az illető fontos számunkra, létét Istenhez kötjük és reményt látunk benne.

Amikor karácsonykor a fenyőfánkra vagy az ablakainkra csillagot akasztunk, arra emlékezünk, hogy Isten eljött az éjszakánkba, feloldozást és megváltást hozott. És szeretnénk, ha újra meg újra megszületne és otthonra lelne nálunk, hogy reményt adjon és utat mutasson.

A karácsony csillag azt is jelzi számodra, hogy nem csak a föld-, hanem az ég embere is vagy. Életed Isten akarta, téged egyedinek és megismételhetetlennek alkotott, örömét leli benned és arra rendelt, hogy légy csillag mások számára!

Hóbár Csaba