Az ünnep szimbólumai 4. – Borbála-ág

A mai napon Szent Borbálára emlékezünk. A középkor egyik legismertebb szentje és vértanúja. Sok vidéken szokás Szent Borbála napján cseresznyeágat vágni és a házban vázába tenni. Az ág vágásának szokását talán Szent Borbála legendájának az a mozzanata ihlette, hogy a legenda szerint, amikor börtönbe zárták egy cseresznyefa ágat rejtett el a ruhájában. Az ágat gondosan öntözte, ami a kivégzés napjára virágba szökött. Egy másik változat szerint a fogságba vetett és megkínzott szűznek, mint mennyei vőlegény megjelent Krisztus aki vigasztalta, erősítette és fejére pedig a paradicsom virágaiból mennyegzős koszorút helyezett, mire a lány testéről eltűntek a kínzások nyomai.

A néphagyományban a borbálaágat szerelmi jóslásra használták. A tél az elengedés, elmúlás és halál szimbólumai. A faág szimbolikus jelentései pedig mindig az élettel, az élet folytatásával vannak kapcsolatban. Időnként szívünkben is rideg tél van. Valamit el kellet engedni és a helyét nem tudjuk mivel betölteni. Hidegre fordult bennünk és fagyosak vagyunk. A Borbála-ágak reményünket akarják erősíteni, hogy telünk közepette új élet szeretne kivirágozni. Hogy Istent nem köti az elmúlás hidegsége, a leglehetetlenebb helyzetben is életet akar, éltetni akar. A Borbála-ágak meg akarják mutatni, hogy a szeretet erősebb a halálnál és a pillanatnyi fagy ellenére is végül győzedelmeskedik. de az ágak azzal a reménnyel is megajándékoznak, hogy megfagyott, megkérgesedett kapcsolataink újra életre kelhetnek.

Borbála szeretetével a halálon át Istenhez kísér bennünket. Talán ezért is lett a bányászok, kohászok és tüzérek védőszentje. A tél hidegébe a szeretet melegét hozza, hogy ami elhalt bennünk, Isten kegyelméből újra virágozhasson!
Vágj Borbála-ágat, hogy megláthasd a reményt!

Hóbár Csaba 

Fotó: Kováts Ferenc művész úr rézkarcáról készült.