Az ünnep szimbólumai 5. – Puszta

A Biblia embere számára a puszta egyszerre volt félelmetes, lakatlan, kietlen, elhagyott, sötét, vadállatok lakhelye és Isten megjelenésének és megtapasztalásának a helye. Izrael vallási alapélménye a kivonulás, vagy negyven éves pusztai vándorlás. A Teremtés könyvétől kezdve a Jelenések könyvéig (a Biblia első és utolsó könyve) megtaláljuk a pusztát, gyakran, mint olyan helyet, amit Isten a kiválasztottjai felkészítésére használ.

Advent második vasárnapján ezt halljuk: "A pusztában kiáltónak szava: Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit!" (Mk 1,3) Keresztelő János a pusztában lép fel, a veszélyes ám ígéretekkel teli vidéken... ami, mint hely, mint esemény megelőzi Isten tettét.

A puszta a megpróbáltatás, megvizsgálás, megtöretés és az Istennek való teljes átadás helye.

Adventben Jánossal együtt kimegyünk a pusztaságba, ahol kíméletlenül szembenézünk saját magunkkal, saját pusztaságunkkal. Ahol mindent megvizsgálunk magunkban ami elfojtott, elnyomott, beárnyékolt vagy amit rejtegetünk. Ezeket Isten előtt akarjuk feltárni, mert Isten épp itt akar az életünkbe belépni. Gyakran Istenre zakót és nyakkendőt adunk és szép, rendezett dolgokban akarjuk megtalálni. De Isten a pusztaságunkban akar szembejönni. Az értelmetlenség, a kapcsolatnélküliség, a szárazság, a megpróbáltatás idején. A pusztában akar szembejönni, megmutatni szeretetét és mindent megváltoztatni bennünk.

Advent azt ígéri, hogy pusztaságunkban forrásra lelünk ami életet fakaszt bennünk. Vedd hát a bátorságot, vonulj ki saját pusztaságodba, hogy megtapasztalhasd milyen közel van hozzád az Isten! 

Hóbár Csaba