Gondolatok a szüreti mulatság margójára
Kedves Abaligetiek!
Az Abaligeti Nőegylet 4. szüreti mulatságát rendezte meg tegnap, 2019. szeptember 21-én.
Gyönyörű szép szeptember közepi napsütéses szombat délutánunk volt. Ott voltam a családommal, gondolván, hogy jól fogjuk magunkat érezni. Látunk, hallunk, megismerünk eddig ismeretlen embereket, még autóba sem kell ülnünk.
Aki nem volt ott, az is láthatja a rendezvényről készült fotókról, hogy milyen kevés abaligeti jelent meg a rendezvényen. Miért? Nem kell, nem érdekes az abaligetieknek egy magas színvonalú előadással fellépő vendégeket szerepeltető magyar hagyományőrző rendezvény? Vagy már uncsi, lerágott csont a magyar néptánc, az identitásom ősi forrása, hogy magyarnak érzem magam?
A nőegylet rengeteg munkát, energiát fektetett bele, mindamellett, hogy egy határon túli magyar egyesületnek bemutassa, megmutassa a falunkat, hogy kellemes szombat délutáni rendezvényt nyújtson a helyiek számára. Csodáltam a szervezők önuralmát, hogy zökkenőmentesen le tudták bonyolítani ezt a rendezvényt, mert ha én lettem volna a nőegylet elnökének helyében, elsírtam volna magam a kevés helyi lakos láttán. Több volt a meghívott vendég, mint a helybéli.
Abaligetiek! Milyen rendezvényt szeretnétek kapni helyben, a saját településeteken? Beszéljetek! Mondjátok!
Tisztelettel:
Fülöp Judit
UI.: A családom ennek ellenére jól érezte magát, köszönjük a szervezést!
Kérjük, írja meg véleményét!
A jövőben milyen típusú rendezvényt látna szívesen Abaligeten és hol?