Krakkó már megindult a tiszta levegő felé – mit tanulhat ebből egy magyar falu?
Krakkóban pár év alatt bizonyították, hogy ha nem a legszennyezőbb módon fűtünk – különösen nem égetünk szenet, rossz minőségű vagy vizes fát a kályhában –, akkor szó szerint ezrek életét lehet megmenteni: nem csak "tisztább a levegő", hanem kevesebben halnak meg tüdő- és szívbetegségekben
Mi történt Krakóban?
Krakkót régen "Lengyelország szmogfővárosának" hívták, télen sűrű füst ült a város felett, a gyerekek szó szerint érezték, hogy "meg lehet fogni" a füstöt a levegőben.
A legfőbb bűnös a lakossági fűtés volt: szén- és fatüzelés a kályhákban, rossz minőségű tüzelővel, sokszor szeméttel keverve.
Lengyelországban a rossz levegő miatt évente tízezrek halnak meg idő előtt, a legtöbb szennyezés a házi széntüzelésből származott.
Mit léptek a városban?
2019-től Krakkóban teljesen megtiltották, hogy lakóházakban szenet vagy fát égessenek fűtésre – se kazánban, se cserépkályhában, se kandallóban.
Ezzel együtt az önkormányzat pénzt adott a lakóknak:
- modern gázfűtésre, távfűtésre, hőszivattyúra való átállásra,
- a régi kályhák, kazánok cseréjére.
Több tízezer háztartás kapott támogatást, külön figyeltek a szegényebbekre, hogy ne maradjanak fűtés nélkül.
Mi lett az eredmény?
A halálos, apró koromszemcsék (főleg a fekete szén a PM2,5-ben) koncentrációja körülbelül 40%-kal csökkent 2010 és 2019 között.
Kutatók kiszámolták, hogy nagyjából 6 000 ember idő előtti halálát sikerült elkerülni tíz év alatt a szmogcsökkentésnek köszönhetően.
A gyerekeknél kevesebb lett az asztma és a légúti probléma, a születési adatok is javultak.
A város most már példaként szerepel: Európában és Afrikában is hivatkoznak rá, hogy "így is lehet" tiszta levegőt teremteni.
Miért ilyen veszélyes a "kályhafüst"?
A szén- és fatüzeléskor keletkező fekete korom sokkal durvábban károsítja a tüdőt, mint a "sima" szén-dioxid; nagyon apró, mélyre jut a tüdőben, és a vérkeringésbe is eljuthat.
Légúti betegségeket, asztmát, szív- és érrendszeri gondokat, agyvérzést és szívrohamot okozhat, főleg idősek, gyerekek és várandós nők vannak veszélyben.
Ugyanez a korom a klímát is gyorsan melegíti, tehát a füsttel nem csak magunkat, hanem a gyerekeink jövőjét is rontjuk.
Mit üzenhet ez nekünk, abaligetieknek?
Nem csak a "nagyvárosok baja" a levegőszennyezés: ha a faluban sokan "füstölnek" (szénnel, nedves fával, hulladékkal), ugyanaz a korom kerül a saját, a szomszéd és a gyerekek tüdejébe, mint Krakkóban.
A "jó meleg, olcsón" valójában drága, ha közben a családunk egészségével fizetünk érte: több orvos, több gyógyszer, rövidebb élet.
Krakkó példája azt mutatja:
- ha közösségként eldöntjük, hogy nem a legkoszosabb tüzelőt használjuk,
- ha segítjük egymást a tisztább fűtésre való átállásban, akkor pár év alatt tisztább lesz a levegő, és tényleg kevesebben halnak meg idő előtt.
Minden begyújtásnál döntést hozunk: nem mindegy, mit engedünk be a saját gyerekünk tüdejébe. Ha egyszer-egyszer sikerül tisztábban fűteni – száraz fával, kevesebb füsttel, vagy később egy korszerűbb fűtéssel –, azzal ugyanúgy az ő életükhöz teszünk hozzá, ahogy Krakkóban is ezrek életét hosszabbították meg azzal, hogy csökkentették a füstöt a levegőben. Talán kicsi lépésnek tűnik, de minden tisztább begyújtás egy apró "igen" a saját családunk egészségére.
Komáromi Csaba