Örömfestés - Az abaligeti iskola képzőművészeti kiállítása Orfűn
Az Orfűi Társaskör Egyesület - hagyományt teremtve - immáron másodjára hívta meg iskolánkat, hogy a képzőművészetis gyerekek csodás alkotásaival díszítsük fel az Orfűi Faluház kiállítótermét.
Szebbnél szebb képek kerültek fel a falra, érdemes elmenni és megcsodálni a gyerekek munkáit, február 8-ig munkaidőben megtekinthető.
"Mennyivel könnyebb lenne mindannyiunk élete, mennyivel szebb és egyszerűbb lenne a világ, ha sokkal több dolgot végeznénk örömből, a saját lelkünk gyönyörűségére. Örömzenélés, öröméneklés, ahol nem a baj a félrecsúszott hang, öröm-sportolás, ahol nem a teljesítmény számít, örömtánc, ahol a zene magávalragad, és örömfestés, ahol minden folt és vonal épp ott van harmóniában, ahol lenni kell. És örömmel végzett munka. Milyen jó lenne, ha ez minden embernek megadatna!"
- mondta Hardy Judit képzőművész a megnyitón, aki aktív alkotó emberként pontosan tudja, mit jelent így élni. A megnyitó teljes szövege alább olvasható.
Kedves vendégek és elsősorban kedves kiállítók! Ti vagytok itt ma az ünnepeltek, nagyon is megérdemelten!
Örülök, hogy ismét itt lehetek ezen a különleges kiállításon!
Tavaly, amikor első alkalommal láttam a munkáitokat, egészen elvarázsolt a látvány - akárcsak most.
Sok lelkes, alkotó kisdiák, akik csodát varázsoltak a falakra az orfűi faluházban. Lázasan kerestem, ki az, aki fogja a kezüket, vezeti őket ezen a nagyszerű sikerélményeket adó úton. És akkor, a tavalyi kiállításon ismertem meg Bubut, Bubu nénit, akit szintén rögtön a szívembe zártam. Ahogy ti gyerekek, és te Bubu itt együtt voltatok, abból számomra azonnal kiderült, hogy nem véletlen ez a csoda. És alig vártam, hogy ezekbe a csodákba engem is beavasson tanárnénitek. Így, amikor az Orfűi Kézműves Egyesület meghirdette felnőtteknek szóló nyári táborát az ő vezetésével, azonnal tudtam, hogy ott a helyem. Bubut akkor ismertem meg közelebbről, aki ahogy gyerekeknek úgy felnőtteknek is értő, szeretetteljes vezetője, partnere. Rengeteget tanultam tőle: fantáziát, képzelőerőt, az alkotás örömét, persze nagyon érdekes és látványos technikákat is, de elsősorban a látásmódját, az alkotás és tanítványai szeretetét, tiszteletét, és azt az emberi jóságot, amit csak a szívünkkel érzünk.
Minden iskolásnak ilyen társra, vezetőre, a szó legnemesebb értelmében tanítóra van szüksége. Hiszen egyre többet hallhatunk, olvashatunk mostanában arról, hogy egész életünket mennyire meghatározzák a gyerekkori történések, kapcsolatok, sikerek és főként szeretet minták. A ma iskolásaira mindez fokozottan érvényes, hiszen a bonyolult és sokszor barátságtalan helyzetekben csak ezek a mankók maradnak. Ebben a kis abaligeti iskolában, úgy érzem tudják azt a titkot, hogy igenis minden gyerek valamiben jó, tehetséges, és ezt szerető odafigyeléssel elő is lehet csalogatni. Ebben a közösségben minden gyerek hozzájuthat a sikerélményhez, ami hatni fog tovább, évek, évtizedek múlva is.
Hogy is mondja Bubu néni, amit már ti is fújtok? Minden gyerekrajz szép. És ez így is van! Minden alkotás gyönyörűség, nincs rossz munka, elrontott rajz, hiszen minden belőletek, bentről fakad. Ti, a mai kiállítók igazán a szívetekre hallgattok, amikor rajzeszközt vesztek a kezetekbe. Nem agyaltok, ami a papírra kerül, lelketekből ösztönösen árad. Milyen különleges ez a színkavalkád, a formák, vonalak játéka! Ahogy végignézzük ezeket a képeket, egy mesevilágba, egy másik dimenzióba csöppenünk. Nem tudom, milyen élmény, mese, történet kapcsolódik hozzájuk, de ahogy néztem, egyik varázshelyről a másikhoz haladtam: óriások erdeje, a titokzatos baromfiudvar, tündérváros, a csodák dombja, a varázstó titka....
Benne vagytok a képekben és rajtuk keresztül saját mesevilágotokban, ahová Bubu néni elvezetett benneteket!
Igazi örömfestés ez!!
Mennyivel könnyebb lenne mindannyiunk élete, mennyivel szebb és egyszerűbb lenne a világ, ha sokkal több dolgot végeznénk örömből, a saját lelkünk gyönyörűségére. Örömzenélés, öröméneklés, ahol nem a baj a félrecsúszott hang, öröm-sportolás, ahol nem a teljesítmény számít, örömtánc, ahol a zene magával ragad, és örömfestés, ahol minden folt és vonal épp ott van harmóniában, ahol lenni kell. És örömmel végzett munka. Milyen jó lenne, ha ez minden embernek megadatna!!
Szülők, ne vigyétek városi nagy iskolába, versenyistállóba a gyerekeket! Ezekben a kis iskolákban, szűkebb közösségekben sokkal jobban lehet szárnyalni, mint a teljesítményorientált, céltudatos helyeken! Itt sokkal többet tanulhatnak a gyerekek a valóban fontos dolgokról: az emberi, baráti kapcsolatokról, egymás elfogadásáról, segítségnyújtásról, örömről, támogatásról, a közösség erejéről, az összefogás fontosságáról és leginkább a szeretetről!
Épp egy festőről szóló könyvet olvasok, és amikor a következő sorokhoz értem, ti jutottatok eszembe:
Ezt a belső látásotokat ne veszítsétek el soha! Szeretettel gratulálok kiállításotokhoz!
Forrás: Abaligeti Iskola