Egy szavazás - a vokstól függetlenül - minden esetben változást hoz

2019.09.26

Október 13-án önkormányzati választás lesz. Itt Abaligeten egy polgármesternek és négy képviselőnek szavazhatunk bizalmat a következő 5 évre. Ez alkalomból kérdeztem Dr. Varga Szabolcs történészt.

Dr. Varga Szabolcs történész | Fotó: MTVA
Dr. Varga Szabolcs történész | Fotó: MTVA

Érték-e a szavazati jog?

A szavazati jog ma olyan mint a víz, valójában csak akkor derül ki, hogy mennyit ér valójában, amikor elveszítjük. Azt hiszem, nem véletlen, hogy generációkon keresztül küzdöttek érte a világban, és áldozzák fel érte az életüket most is sokfelé, azaz olyan értéknek tekintik, amiért érdemes küzdeni és áldozatokat hozni. Persze azt is látni kell, hogy az érték fogalma relatív. Például nekem hiába akarnak eladni egy autót nagyon drágán, nem hiszem el, hogy az olyan értékes, hogy nekem szükségem van rá. Nem fogok küzdeni érte, mert számomra nem érték. Sok esetben látom, hogy a szavazati jogra is termékként tekintünk, aminek ha nem ismerem fel a valódi értékét, akkor könnyen az ócska kacatok közé hajítom. Érdekes jelenség, hogy miközben vagyonokat költünk különböző online szimpátia szavazások sms-eire, addig az ingyenes, valóban rólunk szóló voksoláson nem akarunk résztvenni. Pedig ez a legalapvetőbb kifejezése annak, hogy egy közösséghez tartozom, és beleszólok annak az életébe. 

A szavazati jog azért érték, mert a közöttünk levő bizalom kifejezése. 

Szavazok mert bízom a másik emberben, és bízom magamban, hogy igenis, az én szavam is számít.

Valóban minden szavazat számít? 

Igen, bár ez nagyon nehezen látható és érzékelhető. Gutta cavat lapidem, a csepp kivájja a követ, tartja a latin közmondás, és ez itt is igaz. Nem tudhatjuk, hogy éppen kinek a hangja lesz, amelyik leomlasztja Jerikó falait, de az összesre szükség van, hogy ez megvalósuljon. Érezhetem úgy, hogy mindez hiába, vagy éppen minek ez, hiszen úgysem a nyertesek táborát fogom gyarapítani, de a különvéleménynek és a kisebbségi hangoknak is nagyon fontos szerepe van, hiszen ez adja ki egy közösség akaratának a teljességét. Az pedig rendkívül frusztráló mindenki számára, ha egy esetleges választás után marad öt évig az elégedetlenkedő morgás: "úgysem változik semmi..." ha még arra sem vesszük a fáradtságot, hogy ebbéli vágyunknak egy vokssal hangot adjunk, akkor miben bízunk? Azok számára, akik arra vannak szocializálva, hogy berzenkedjünk a fennálló valósággal szemben, azt tudom tanácsolni, hogy azért menjen el, mert éppen abban bíznak, hogy otthon fog maradni. Ilyenkor már csak azért is meg kell lepni mindenkit egy váratlan húzással.   

Dr. Varga Szabolcs történész | Fotó: MTVA
Dr. Varga Szabolcs történész | Fotó: MTVA

Az ideális polgármester jellemzői... szerinted? 

Aki mindenben kiszolgálja az igényeimet...(nevet). Komolyra fordítva a szót ez ügyben a Szentírás már kétezer évvel ezelőtt megfogalmazta a jó polgármesterrel szembeni elvárásokat. Legyen egy jó pásztor, aki ismeri a nyáját, és aki akár az életét is adja a juhaiért. Tudja azt, hogy ez a hivatás valójában szolgálat, amiben a beteget gyógyítani, a csüggedőt bátorítani kell, és legyen benne egy kellő józanság, amellyel meg tudja különböztetni a jót a rossztól. Ja, és még egy: tudjon (meg)hallgatni. Nem szerencsés a mindig minden formában a saját hangjába szerelmes vezető. 

Mit mondanál azoknak, akik szerint úgysem változik semmi? Vannak így első szavazók is és idősebb nyugdíjasok is. 

Egy régi rabbinikus bölcsességgel válaszolnék:

Megkérdezték egy alkalommal az idős rabbit, mit csinálna másképp az életében. Így válaszolt: 20 évesen azt hittem, hogy a világot kell megváltoztatni. 40 évesen a családomat akartam megváltoztatni. 60 évesen örültem volna, ha magamat sikerül. Bárcsak fordítva kezdtem volna el.

Egy szavazás - a vokstól függetlenül - minden esetben változást hoz. Ehhez azonban először belül kell megváltoznom, és minden beidegződésem ellenére el kell mennem szavazni. Az idős választópolgárnak azért, mert sosem késő, az első szavazóknak pedig azért, hogy tanuljanak a rabbi hibájából. A komoly változás mindig belülről, önmagunk legyőzésével kezdődik. 

Komáromi Csaba
Fotó: MTVA