ÚJSÁG

Szent Család vasárnapján - Abaligeten - a 11 órakor kezdődő ünnepi szentmise keretében áldják meg a családokat.

December 17-én elvittük a Karitászba a szombati futásunk "nevezési díját". 30 kg lisztet, 20 kg rizst, 17 kg tésztát, 22 kg cukrot, 25 db konzervet, 8 doboz teát, 8 kg egyéb élelmiszert és 5 kg édességet hoztunk össze. Fantasztikusak vagytok!

Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk!Három király mi vagyunk.Lángos csillag állt felettünk,gyalog jöttünk, mert siettünk,kis juhocska mondta - biztositt lakik a Jézus Krisztus.Menyhárt király a nevem.Segíts, édes Istenem!

Kis szobámba varázsolva
áll egy fényes karácsonyfa.
Tetejében ezüst torony,
hol maga az Isten honol.
A fa alatt három király:
Gáspár, Menyhért meg Boldizsár
lesik ámuldozva, hosszan:
ki tündököl a jászolban?
S virraszt ama csillag fénye
immáron kétezer éve.

Három csillag van az égen,
három angyal, mintha régen...
Csúszkálnak ott, mint a jégen,
mintha ezt csinálnák régen.
Sürgölődnek, forgolódnak,
ajándékot osztogatnak.

Van egy kalács: kukuca,
friss kalácsból kalácsforma.
Azt mondják, ha jó leszek,
meg is kapom karácsonyra.
Azt mondják, hogy madárforma,
azért kapom karácsonyra.
Azt mondják, hogy szárnya van,
csőre van és lába van,
frissen szabad kézbe vennem,
karácsonykor meleg madár
ülhet majd a tenyeremben.
Szeme helyén bors van.

Éj-mélyből fölzengő
Csing-ling-ling-száncsengő.
Száncsengő -csing-ling-ling
Tél öblén halkan ring.

Betemetett a nagy hó
erdőt, mezőt rétet.
Minden, mint a nagyanyó
haja, hófehér lett.
Minden, mint a nagyapó
bajsza, hófehér lett,
csak a feketerigó
maradt feketének.

Suttog a fenyves, zöld erdő,
Télapó is már eljő.

Csináljatok hóembert,
Én csinálok hókutyát.
Hosszú szőrű komondort,
Amilyen még sosem volt.
Így gondolom, úgy gondolom,
Kész is már a komondorom.
Szájában jégcsap,
Csont helyett azt kap.

Hóembernek keze seprű,
nem kell neki bundakesztyű.
Ám az ujjam mint a víz,
keményre fagy, mind a tíz.
Jégcsap nő a helyükre,
húzz kesztyűt a kezemre!

Felleg hátán felleg
mendegélnek, mennek.
Északról le délnek
mennek, mendegélnek.

Puha hó, szállingó
Ezüst-szőrű kiscsikó,
Nevetés a csengője,
Gyertyafény a gyeplője,
Jégsörényes, szeme szikra,
Csillagot rúg víg patkója,
Puha hó, szállingó
Ezüst-szőrű kiscsikó

Kilenc fából
Kilenc jámbor,
Bűvös szóból
Luca-széket
Faragok.

Reggel süt a pék, süt a pék
Gezemice-lángost.
Rakodó nagyanyó
Beveti a vánkost.

Lecsuszik a Mari meg a Ferkó.

Alszik a szív és alszik a szívben az aggodalom,
alszik a pókháló közelében a légy a falon;
csönd van a házban, az éber egér se kapargál,
alszik a kert, a faág, a fatörzsben a harkály,
kasban a méh, rózsában a rózsabogár,
alszik a pergő búzaszemekben a nyár,
alszik a holdban a láng, hideg érem az égen;...

Valaki ül az ág hegyén,
fényesít holdat, csillagot.

Ezüst cipőben jár a Hold
Kigyúl a légi lámpabolt
Ott fönn lakik mind aki volt
Kék függönyön sok égi folt

Ha tél van, verset olvasok,
attól, mint hó, felolvadok.
A vers minden jót felidéz,
a múlt édes lesz, mint a méz.

Anyókát úgy hívták: Holle,
repült hol fölfele, hol le.

Hókusz-pókusz,
alma, dió, kókusz,
eldugom, hogy meg ne egye
előlem a mókus.

Szakad a hó nagy csomóban,
veréb mászkál lenn a hóban.
Veréb! Elment az eszed?
A hóesés betemet!
Nem is ugrálsz, araszolsz,
hóesésben vacakolsz.
Fölfújtad a tolladat,
ázott pamutgombolyag.
Mi kell neked? Fatető?
Fatető!
Deszka madáretető!

Nem fáztok, ti téli fák,
mikor meztelen az ág?
Eldobtátok a nyári zöld
s az őszi aranyruhát.

Aki fázik, vacogjon,
fújja körmét, topogjon,
földig érő kucsmába,
nyakig érő csizmába,
burkolózzék bundába,
bújjon be a dunyhába,
üljön rá a kályhára -
mindjárt megmelegszik.